Phoenix + Flagstaff ésatöbbi

Szóval Phoenix-nél járunk. Mivel 2 éjszakára szálltunk meg ott, ezért úgy gondoltuk, hogy a vasárnapot kihasználjuk és megpróbálunk megnézni vmit a városból.

A bejutás nem volt egyszerű. Szinte ufóknak néztek minket az emberek, miután először átalakító felől érdeklődtünk (miután gyorsan rájöttünk, hogy elektromos készülékeink rohamosan merülnek) majd ezek után kiderült, hogy kocsink nincsen, de mi azért szeretnénk mozogni a városban. Sikerült egy busz irányába terelni minket, aminél ténylegesen nincsenek semmilyen táblák a menetrenddel, stb...az ember csak leül és vár, hátha jön. A benzinkutas srác például annyit tudott mondani, hogy hááááát, ilyenkor vagy félóránként vagy óránként jár. Hmm, kedves, igazából a kettő között szinte nincs is különbség :).

Idővel megérkezett a busz és itt elég gyorsan szembesültünk a következő állandó problémával, miszerint itt az emberek egyszerűen allergiásak a nagy értékű bankókra. Nem elég, hogy nem tudják (vagy csak nem akarják) felváltani, de még néha mérgesek is lesznek az emberre, hogy hogy merészel ilyet adni. Persze cserébe ezeken a helyeken mindig lehet kártyával fizetni, ahol meg nem, ott úgy vettem észre, hogy nem ijednek meg annyira a nagy pénzektől.

Egy szó mint száz, sikeresen bebuszoztunk a "downtown"-ba. Ez annyiból állt, hogy a megállótól, ahol felszálltunk nyíl egyenesen mentünk vagy 3 mérföldet (igen, már én is elfelejtettem milyen is km-ben számolni :P ). Se kanyar, de még minimális elhajlás se, az utcából látni lehetett messze azt a pár felhőkarcolót. (Az első jobb oldali kép, nem lett jó, de hátha érzékelhető kicsit rajta, amit írtam.)

A buszok egyébként pont olyanok mint a filmeken, leginkább csak bizonyos etnikumot által vannak használva. A város pedig teljesen üres volt, szint néha szellemváros jellege volt nekem. Azért kíváncsi lennék, hogy egy hétköznapon mennyire lesz zsúfolt. (A második képen a legmagasabb épület látható, ez a Chase bank, aminek mi is már részesei vagyunk. Úgy tűnik ez Arizona legnagyobb bankja.)

Nem volt sok látnivaló, de mi mindent bejártunk a közelben, később ettünk is igazi amerikai hamburgert, pedig sokáig kellett keresni, amíg találtunk bármit is, ami ilyenkor nyitva van (és nem drága étterem).

Csak, hogy tovább merüljek a megjelenő szereotípiákban, valóban nagyon nagy kocsival jár itt mindenki. Talán itt a Canyonban ez már valamennyire érthető, de ugyanez volt Phoenixben is. Óriási terepjárók vagy pick-up-ok mindenhol, de nem otthoni méretben, hanem sokkal nagyobban. A "rendes" személyautók is sokkal nagyobbnak tűnnek...emellett számomra az is igen meglepő volt, hogy itt nem szokás elől rendszámtáblát használni, legalábbis nem igazit. Vagy nincs semmi elől, vagy pedig rendszámtáblának-álcázott érdekes viccelődések. Emiatt egészen furcsa orra van a kocsiknak.

Másnap reggel (hajnalban) átutaztunk Flagstaffba. Ez a városka az egyik legközelebbi a canyonhoz. Ez is egy nagyon tipikus amerikai kisvárosnak hatott. Sok érdekes dolog nem volt (de megjártuk az ottani Walmartot, még telefont is vettünk ott:) ).

A canyonba csak kisbusszal lehet feljutni (ha nincs kocsija az embernek), ami naponta 3-szor megy: reggel 8-kor, du. 1-kor és 3 után. Sajnos, az 1 órásra már nem volt hely, a 3 órás meg már túl késő volt nekünk, mivel az út kb. 2 órás és nem érhettünk fel 5 óra után. Emiatt ott kellett éjszakáznunk Flagstaffban, egy kis hostelben. Másnap reggel 8-kor pedig felszálltunk a buszra (mostmár foglaltunk jegyet, hogy le ne maradjunk) és elindultunk a Grand Canyon felé.

Az út érdekes volt, végig pusztán vagy erdőn keresztül, semmi jel nem mutatott arra, hogy valójában hova is megyünk. Egyébként ez itt is így van. Ha az ember csak úgy járkál, nem is veszi észre, hogy a canyon szélénél van. Mondták is nekünk az eligazításokon, hogy ne csodálkozzunk, ha a turisták majd azt kérdezik, hogy vajon melyik irányba található a canyon :). Hihetetlen látvány, a fenyőerdős (számomra néhol már-már Balti-tengert idéző) tájban lépked az ember aztán egyszercsak, szó szerint hirtelen előbukkan ez a szakadék az óriási sziklákkal. Mintha egy óriás unalmában szétfeszítette volna a földet :).

Miután megérkeztünk a helyszínre viszonylag gyorsan becsekkoltunk, adtak nekünk szobát (az enyém borzasztó, de szerencsére holnap elmennek a szobatársaim) és közölték, hogy másnap nincs semmi dolgunk és csak csütörtökön (ez volt kedden) kezdődik a betanítás, stb. Ezt leginkább agymosásnak nevezhetnénk, átadták nekünk a cég politikájával kapcsolatos információkat, mint mindenhol. Ez 3 napig tartott (csütörtök, péntek és szombat). Vasárnapra máris kaptunk egy szabadnapot és a hétfői napon el is kezdtük a munkák. Én természetesen reggeli 5 órás műszakkal, úgy tűnik ez így is fog maradni nagyrészt, néha kapok 8 órás kezdést is :).

Ezen kívül voltunk egy rövid kiránduláson, de tervezünk a hét vége felé hosszabbat is. Az az igazság, hogy magam sem gondoltam volna, de nehéz megszokni az itteni klímát. Az elején nem is értettem, hogy miért, de legalább két napig hasítóan fájt a fejem. Azóta már nagyon sokszor elmondták, hogy ne csodálkozzunk, mert legalább 1 hét szokott kelleni, hogy az ember ideszokjon. Eleve 7000 láb (:P) magasan vagyunk és az időjárás sem mindennapi. Napközben égetően süt a nap, de az érnyákban kifejezetten hideg szokott lenni és éjszaka meg mostanában szörnyen hideg van, legutóbb pulcsi, zokni és tréningnadrág-pizsamában is fáztam....és nagyon sokszor fúj a szél, van hogy kevésbé, van, hogy majdnem a fejedet is letépi, de mindenképp nagyon száraz a levegő.

Kevés képet raktam fel, ugyanis nagyon lassan illeszti be őket, de mindenképp csinálunk egy webalbumot minél gyorsabban, ugyanis egyre gyűlnek a képek és szeretném, ha mindnekit megenne az irigység :).

Jók legyetek és nemsokára jelentkezünk!