Ooh, it’s just sooo…neat :)

Szerintem eddig még nem említettem, de nagyon sok az állat errefelé. Persze, ez elég természetesnek hangzik, hiszen gyakorlatilag itt vagyunk a semmi közepén, ráadásul egy nemzeti parkban, szóval mi mást várhatna az ember, mint sok-sok természetet. Na igen, de szerintem eddig még senkinek sem jelent meg a szeme előtt ekkora nagy „természet”, mint ami itt elő szokott fordulni.

Mit is csinálunk mostanság

Először is, megcsináltam a webalbumot, itt van a link: http://www.flickr.com/photos/grandcanyoning/sets/ . Még csak barátkozom a flickr-rel, úgyhogy elképzelhető, hogy a későbbiekben ez alakulni fog. Igyekszünk megjegyzéseket is írni mindenhez, meg hasonlók. Ezzel kapcsolatban is nagyon szívesen várom a visszajelzéseket :).
Tehát, elvileg már tudjátok, hogy szerencsésen megérkeztünk és itt tengetjük napjainkat a Canyonban. Furcsa dolog itt lenni, vannak pillanatok, hogy az ember el is felejti, hogy valójában hol is van, úgy jár-kel, mintha csak egy túlságosan felfűtött helyen járkálna...

Phoenix + Flagstaff ésatöbbi

Szóval Phoenix-nél járunk. Mivel 2 éjszakára szálltunk meg ott, ezért úgy gondoltuk, hogy a vasárnapot kihasználjuk és megpróbálunk megnézni vmit a városból.

A bejutás nem volt egyszerű. Szinte ufóknak néztek minket az emberek, miután először átalakító felől érdeklődtünk (miután gyorsan rájöttünk, hogy elektromos készülékeink rohamosan merülnek) majd ezek után kiderült, hogy kocsink nincsen, de mi azért szeretnénk mozogni a városban. Sikerült egy busz irányába terelni minket, aminél ténylegesen nincsenek semmilyen táblák a menetrenddel, stb...az ember csak leül és vár, hátha jön. A benzinkutas srác például annyit tudott mondani, hogy hááááát, ilyenkor vagy félóránként vagy óránként jár. Hmm, kedves, igazából a kettő között szinte nincs is különbség :).

Első bejegyzés - nem tudok ennél jobb címet :)

Szóval, sosem gondoltam volna, hogy idáig jutok, de megpróbálok valamit alkotni.

Nem tudom, hogy ilyenkor hol kellene kezdenem, de megpróbálom összeszedni a dolgokat időrendben. A pakolás a vártnál azt hiszem könnyebben ment, az utolsó bökkenőt leszámítva. Ugyanis pont pár perccel az elindulás előtt rájöttem, hogy nincs meg a fényképezőgépem aksijának a töltője...igen, igen, tudom, nem is én lennék, ha ez nem így történt volna. A lényeg, hogy nem is találtam meg az indulásig, ezért anélkül indultam útra (elég gyorsan sikerült végiggondolni az egész ház átkutatása vs. repülőről való lekésés dilemmáját). Ez eléggé zavart az elején, de sikerült túltenni magam rajta gyorsan. Valójában még mindig nem kizárt, hogy valahol a bőröndöm mélyén lapul, amit nem sikerült kipakolni azóta sem, de erről majd később.