Nem tudom, hogy ilyenkor hol kellene kezdenem, de megpróbálom összeszedni a dolgokat időrendben. A pakolás a vártnál azt hiszem könnyebben ment, az utolsó bökkenőt leszámítva. Ugyanis pont pár perccel az elindulás előtt rájöttem, hogy nincs meg a fényképezőgépem aksijának a töltője...igen, igen, tudom, nem is én lennék, ha ez nem így történt volna. A lényeg, hogy nem is találtam meg az indulásig, ezért anélkül indultam útra (elég gyorsan sikerült végiggondolni az egész ház átkutatása vs. repülőről való lekésés dilemmáját). Ez eléggé zavart az elején, de sikerült túltenni magam rajta gyorsan. Valójában még mindig nem kizárt, hogy valahol a bőröndöm mélyén lapul, amit nem sikerült kipakolni azóta sem, de erről majd később.
A repülés számomra nem tartogatott nagy meglepetéseket, de igazából ilyen nagy géppel még én sem repültem. Nagy különbség nem volt, még itt is szörnyen beszéltek angolul a magyar stewardessek, annak ellenére, hogy a fél crew amerikai volt...rejtélyes. Az út viszont nagyon hosszú és unalmas volt, viszont időnként kaptunk finom enni- és innivalókat. Néha olyan érzésem volt, mintha nem is repülőn ülnék, hanem inkább vonaton (ebbe bizonyára belejátszott, hogy sajnos nem ültünk ablaknál). Viszont muszáj megosztanom az első repülős-wc-s élményemet...eszméletlen hangos és azt hittem az egész kabint magába fogja szippantani, ijesztő volt!
Érdekesség még, hogy elrepültünk Grönland felett is, sőt, láttuk is! Nagyon jól nézett ki fentről, jéggel borított sziklák és óceánpart látszódott. Természetesen nem sikerült egy fényképet sem készíteni, mert mire előtúrtam a gépet és szépen felállítottam az ablaknál ülő srácot, addigra már csak felhők voltak a láthatáron. Sajnálom, főleg, hogy a stewardessek (elnézést, manapság már csak flight attendant-nek lehet őket hívni, nemigaz?) is rácsodálkoztak és azt mondták, hogy ritkán esik meg, hogy ennyire fel északra vigyen az út.
A leszállás nagyon simán ment, annak ellenére, hogy csúnya, felhős idő volt New Yorkban. Emiatt volt is egy kis torlódás a reptéren és nem tudtunk rögtön kiszállni. Miután sikerült át kellett menni az egész hivatalos herc-hurcán, fel kellett venni a csomagot és újra feladni, stb, stb... Meglepően gyorsan és zökkenőmentesen ment minden. Viszont körül-belül csak annyi időnk volt a reptéren, hogy megtaláljuk az utat a másik terminálba, ahonnan indult a következő gépünk. Mire odaértünk, kiderült az is késik, ott még egy olyan órát várni kellett.
Mindenki nyűgös volt, a személyzetet is beleértve, ezért az egész felszállás-elindulás nagyon gyorsan megtörtént. A gép kisebb volt és itt már szinte csak "igazi" amerikaiak utaztak. Miután a kapitány köszöntött minket és közölte, hogy Phoenixben körül-belül kétszer olyan magas a hőmérséklet, mint NY-ban (ha jól emlékszem kb 19 fok volt kinn), mindenki hangosan örvendezett (úgy látszik a déliek nem szeretik az élhető időjárást), mi annyira nem. Itt már ablaknál ültünk, mire felszálltunk sötét volt kinn, de érdekes, hogy repülés közben viszont láttunk egy naplementét, gyönyörű volt. Sajnos ezt sem fényképeztem le, mivel annyira fáradt voltam, hogy az út nagy részét végigaludtam és csak néha keltem fel kómásan rácsodálkozni a világra.
Itt is simán ment a leszállás, kb egy órát késhettünk az eredetihez képest. Miután kiszálltunk pillanatok alatt megkaptuk a csomagunkat, senki még csak nem is kérdezett semmit, ez számomra szokatlan volt. Ott álltunk a reptéren a helyszínen, csak azt nem tudtuk, hogyan fogunk eljutni a szállásunkra (kb éjfél körül volt ekkor). Szerencsére felfedeztem egy nagy pultot, ahol mindenféle hotelek fényképei kinn voltak, mint kiderült innen ingyen lehetett telefonálni a reptérhez közeli hotelekbe infóért. Fel is hívtuk a miénket, ahol egy segítőkész srác elmondta pontosan hova kell kimennünk (kb olyan 20 lépést kellett tenni) és megvárni a buszt, amely teljesen ingyen házhoz visz minket. Tartott ez olyan 20 percig, majd becsekkoltunk a hotelba és megkaptunk a teljesen tipikus amerikai moteles szobánkat. Belépés után nagyon megijedtem, mert szerintem melegebb volt mint egy szaunában, de pár pillanat múlva felfedeztük a légkondit, ami elég gyorsan lehűtötte a szobát. Sajnos enélkül nem lehetett aludni, igazából errefelé nagyon sehol nem lehet enélkül meglenni...De nagyon jót aludtunk :)
Azt hiszem egyelőre ennyi, nemsokára jön a folytatás. Remélem nem lett túl hosszú, vagy túl részletes, nyugodtan lehet szólni.
Berakok egy-két fényképet a motelről, ezek csak másnap készültek és sajnos csak telefonnal...miután először megpróbáltam használni a gépet, kiderült, hogy természetesen mindkét aksi le van merülve...no komment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése