Ooh, it’s just sooo…neat :)

Szerintem eddig még nem említettem, de nagyon sok az állat errefelé. Persze, ez elég természetesnek hangzik, hiszen gyakorlatilag itt vagyunk a semmi közepén, ráadásul egy nemzeti parkban, szóval mi mást várhatna az ember, mint sok-sok természetet. Na igen, de szerintem eddig még senkinek sem jelent meg a szeme előtt ekkora nagy „természet”, mint ami itt elő szokott fordulni.

Már az első napon érzékeltük azt a furcsaságot, ami azóta szinte mindennapossá vált. Miszerint délután, estefelé szépen hangtalanul beszivárognak a faluba az elk-ek, vagyis jávorszarvasok. Idejönnek, csapatostul átvágnak az utakon és mintha mi sem történt volna, legelésznek a házak között. Nagyon aranyosak, néha „ijesztő” mikor kibukkannak a sötétben egy-egy fa mögül. Alapvetően nem zavartatják magukat, ha az ember elhalad mellettük csak felnéznek egy pillanatra és folytatják az evést. Természetesen a turisták számára óriási látványosságot szokott ez jelenteni. Ja, és a címben szereplő mondat is erre utal, ma a buszon utazva ez a mondat többszörösen is elhangzott. ( Amúgy úgy vettem észre, hogy nagyon sokan szeretik, ráadásul gyakran, használni ezt a fajta kifejezést.)

Az elején engem is mindig megdöbbentett ez az állatsereglet, aztán szinte mondhatnám, hogy hozzászoktam, talán emiatt is felejtettem el megemlíteni eddig. Viszont ma 3 tetemes példányt is láttam (az egyik szó szerint a hátam mögött haladt el, miközben a helyi könyvtár előtti padon neteztem) és újra eszembe jutottak, mert mostanra már hatalmas agancsokat növesztettek némelyek. (Nem értek én ehhez nagyon, de lehetséges az, hogy 1-2 hét alatt elég nagyra kinőtt az agancsuk? Ha esetleg valaki ért hozzá nagyon szívesen várom válaszátJ. ) Sajnos, persze ma se telefon, se fényképező nem volt ma nálam, de ígérem megpróbálom valamelyiket a napokban lekapni (mint egy jó turista J ), mert szerintem gyönyörűek ezekkel az óriási agancsokkal.

Egyébként azt mondták nekünk, hogy alapvetően nem bántanak senkit (persze nem kell őket ingerelni, se simogatni), csak két időszak van az év során, amikor azért jobb csak távolról szemlélni őket: az egyik természetesen a tavaszi párkereső időszak és a másik, amikor növesztik az agancsukat (ami most van), mert ilyenkor viszket nekik és emiatt nyűgösek lehetnek a hímek. De semmilyen borzasztó esetről nem számoltak be nekünk J.

A jávorszarvasok mellett gyakori vendég a mókus is, de ez talán nem meglepő. Ezek persze máshogy néznek ki, mint az otthoniak, szürkésfekete „cirmosnak” mondanám a bundájukat és jóval nagyobbak (mint itt szerintem minden J ). A harmadik, talán leggyakoribb „vendégünk a holló. Gyönyörű szép koromfeketék és emellett óóóóriásiak. Igazság szerint én még sosem láttam ilyen közelről hollót, mint itt, de szerintem ezek is nagyobbak, mint az európai példányok. Készült róluk már pár fotó, de azt hiszem olyat még nem sikerült csinálnunk, amin megfelelő viszonyítási ponthoz mérve látszódna a méretük. De majd igyekszem ezzel is. Ezen kívül persze gyíkok, bogarak, „szokásos” dolgok (egy pár ízelítő kép található ezekről az albumokban) itt is vannak.

A Nemzeti Park nagyon büszke a kondorkeselyűire, mert még nemrég a kihalás szélén álltak és ma már egész sok repked itt a levegőben. Ezek is óriásiak állítólag, ha jól emlékszem kitárt szárnyakkal átlagosan 10 láb szélesek (egyébként a holló azt hiszem így széltében olyan 3,5 láb széles), közelről még nem láttuk őket. Ha esetleg valakit érdekel, Californiából telepítették vissza őket, San Diego környékéről (ott találták az utolsó példányokat).

Itt szintén tartozom egy fényképpel, de érdekesség még hogy az egész környék ki van rakva állatokat-etetés tiltó táblákkal. Nemcsak, hogy tiltják, de azzal fenyegetnek, hogy komoly büntetés jár azoknak, akik etetik vagy akár hozzányúlnak az állatokhoz. Az oka pedig az, hogy nem szeretnék, ha az állatok hozzászoknának az etetéshez, fontos, hogy megmaradjanak „vadaknak”. Ugyanis, ha túl sokat etetnék őket a turisták, félő, hogy idővel csökkenne a túlélő képességük, szóval szerintem ez abszolút érthető, nem állatkertben vagyunk :Ö.

Ami még számomra nagyon furcsa, de mindenképpen pozitív értelemben, hogy nincsenek szúnyogok, legalábbis egyelőre. Gondolkoztam is rajta, hogy vajon leírjam-e ezt, mert nem szeretném elkiabálni. De végül arra jutottam, hogy valószínűleg a nagyon száraz levegő miatt nincsenek. Attól tartok, hogy a monszun időszak beköszöntével kedves barátaink is megjelennek, de a remény hal meg utoljára, ugye. Még mindig reménykedem, hogy a Föld egy olyan részére kerültem, ahol nem ismerős a szúnyog fogalma… persze helyette van skorpió meg mérges pók meg haddnefolytassan J.

Azt hiszem egyelőre ennyi, majd frissítem a bejegyzést, amint lesznek képeim, emellett persze majd felkerülnek flickr-re is.