Mit is csinálunk mostanság

Először is, megcsináltam a webalbumot, itt van a link: http://www.flickr.com/photos/grandcanyoning/sets/ . Még csak barátkozom a flickr-rel, úgyhogy elképzelhető, hogy a későbbiekben ez alakulni fog. Igyekszünk megjegyzéseket is írni mindenhez, meg hasonlók. Ezzel kapcsolatban is nagyon szívesen várom a visszajelzéseket :).
Tehát, elvileg már tudjátok, hogy szerencsésen megérkeztünk és itt tengetjük napjainkat a Canyonban. Furcsa dolog itt lenni, vannak pillanatok, hogy az ember el is felejti, hogy valójában hol is van, úgy jár-kel, mintha csak egy túlságosan felfűtött helyen járkálna...

Na igen, az időjárás. Kezd egyre melegebb lenni. A napokban mondta egy már rég óta itt dolgozó ember, hogy ha Phoenixben kezd komolyan emelkedni a hőmérséklet, akkor tudni lehet, hogy ez várható itt is. Azt is mondta, hogy ami most van még igazán kevés ahhoz képest, hogy milyen meleg lesz itt később. Ez egészen bíztató hír, de ugyanakkor készülni kell a monszun időszakra is, ami állítólag már 1-2 héten belül is beüthet, sok-sok esővel és villámlással. Kiváncsi vagyok, hogy ezek a dolgok hogyan járnak majd együtt.
Már lassan több mint két hete itt vagyunk, ezen a héten el is kezdtünk dolgozni. Sajnos egyelőre kicsit kaotikus a beosztásunk, mert sokan fognak a jövő héten elutazni, tehát most egy kicsit több ember van a kelleténél. Én a reggeli műszakban dolgozom, ami azt jelenti, hogy reggel 5-re kell mennem, mert 6-kor nyit az étterem. Nem teljesen étterem ez, inkább gyorsétteremnek nevezném. 4-féle "állomás" van, ahol különböző fajta ételeket lehet kérni. Van egy "homestyle", tehát ilyen elvileg rendes, hazai ízek, van egy "specialities", eddig itt dolgoztam én, itt leginkább mexikói és ázsiai ételeket lehet kapni, vagy egy grill állomás, itt midnig 2 szakács frissen süti a kívánt ételt (mint például hamburger, stb). Az utolsó pedig a "deli" állomás, itt pedig subway-szerű szendvicseket lehet összeállítani magadnak. Nagyjából ennyiből áll a munkahelyünk.
Ahhoz, hogy reggel beérjek olyan 4 után kicsivel kell felkelnem. Fel kell venni a gyönyörű egyenruhát, amiben mindenki szörnyen néz ki (lehet, hogy ez a célja a dolognak :) ). Olyannyira szörnyen áll mindenkinek, hogy ha valakit csak abban láttál normális ruhában nem fogod felismerni...engem sem ismertek fel a munkatársaim. Egyébként mindneki nagyon jófej, segítőkészek, de aki már egy ideje itt van, nagyon unja a dolgokat. Persze, nem valami érdekfeszítő kiadogatni ugyanazokat a kajákat minden nap az embereknek, gondolom én is nagyon unott leszek nemsokára. A reggeli műszaknak annyi a specialitása, hogy először ki kell pakolni, majd az elején a reggeli menüket kell megjegyezni, 11-kor átpakolás és jönnek az ebéd menük. Az elején nagyon soknak tűnt, de végülis gyorsan meg lehet tanulni.
A munkatársak is rendesek és a turistákról is ezt kell, hogy mondjam. Egyrészt az étterembe bejövő emberek eddig abszolút kedvesek voltak, de amikor az ember az utcán járkál akkor is leginkább pozitív élményekben lesz része. Bármennyire is elcsépeltnek tűnik, de szerintem abszolút érezhető az eltérő hozzáállás. Valahogy mindenki valóban pozitívabb és kedvesebb egymáshoz. Érdekes ezt megtapasztalni.
Egy kicsit még a szállásomról szerettem volna beszélni. Egyrészt szerencsés, mert nagyon közel van a munkahelyhez, másrészt sajnos háromszemélyes (a legtöbb általában 2 személyes szokott lenni). Az elején borzasztó volt, 2 filippin lányhoz kerültem be. Ezzel semmi gond nem is lett volna, de borzasztóan rendetlenek voltak. Tudom, én sem vagyok a rend megtestesítője sokszor, de ez hihetetlen volt. Gyakorlatilag a saját szemetükben laktak, minden kupacokban állt, a fürdőszoba úszott a mocsokban...egyszóval elég nehéz volt elviselni. De tudtam, hogy nemsokára elutaznak, kedden el is mentek. Rögtön aznap kaptam is egy új szobatársat. Egy kínai lány, idősebb már, férje is van. Nem árulta el, hogy pontosan mennyivel is idősebb, de abszolút nem érezhető korkülönbség, nagyon aranyos és kedves, jól megvagyunk egyelőre. Jó is lenne, ha nem kapnánk mást, mert a szoba kicsit szerintem szűkös 3 embernek. Ő egyébként már 4 éve Amerikában él, New Mexicoban járta a mesterszakot, nemrég diplomázott. Nagyon jól beszél angolul, csak néha erős az akcentusa, de probléma nélkül megértjük egymást. Miután megjött és meglátta a szobát, úgy döntöttünk még aznap, hogy szépen kitakarítjuk. Körül-belül 3 órába telt, de most viszont egészen lakható az állapota és háziasabb érzést kelt. Viszont mivel ez csak egy doboz, sajnos nagyon felhevül és gyakorlatilag nem lehet benne megmaradni. Nem baj, majd keveset leszek otthon :).

Mára sajnos csak ennyi időm volt, de majd lesz más is. A blog kinézete sajnos még nem az igazi, tanulgatom hogyan kell a beállításokat optimalizálni, majd egyszer belejövök, addig is mindenkitől türelmet kérek :).