Csak egy-két gondolat

Nagyon sok ideje nem jelentkeztem már, elnézést kérek ezért, de mostanában nagyon ritkán jutok internethez, szinte egyáltalán. Ennek ellenére élünk és virulunk, zajlanak a hétköznapok és minden rendben van.


Én elkezdtem esténként kisegíteni a mosodában, hogy egy kicsit többet tudjak keresni. Emiatt sokszor volt rá példa, hogy a hétköznapjaim szétestek, mivel amúgy reggeli műszakban dolgozom , ami általában reggel fél 5 órai kelést jelent számomra. A mosodában pedig általában este/éjszaka van szükség kisegítőkre, ami azt jelenti sokszor, hogy éjfélig vagy akár egyig is ott vagyok. Ezután kifejezetten élvezetes fél 5-kor felkelni, dehát, ha kell hát kell. Bármennyire is szörnyen hangzik ez, valójában nem is annyira rossz, mint gondoltam. Az alvás hiányt pedig általában úgy szoktam megoldani, hogy a rendes munka után rögtön elmegyek aludni egy-két órára, majd mosoda és újra pár óra alvás. Persze nem lehet ezt sem a végtelenségig csinálni, egy hét után már kell egy-egy "kialvós" nap.
Röviden ez történik velem. Mivel sokat dolgozom nem igazán van időm bármi másra, de egyáltalán nem bánom, mert szeretem a munkatársaimat és jól megvagyunk együtt. Sok mindent tanul az ember ilyen nemzetközi környezetben, érdekes megfigyelni hogyan is alakulnak ezek az előítéletes dolgok, de erről majd szeretnék bővebben egy másik posztban. A napokban érkezett hozzánk 4 új dolgozó Kínából és Vietnamból. Sajnos semmilyen szempontból nem örülünk nekik, egyrészt ez valószínűleg azt fogja jelenteni, hogy le fognak faragni az óraszámunkból, másrészről pedig egyáltalán nem beszélnek jól angolul. Se én nem értem őket sokszor, de a vevőkkel pedig még több a probléma. Nem értik amit kérdeznek tőlük, a vevők pedig azt nem, amit ők mondanak. Hétfői napon betanítottam az egyik kínai lányt, nap végére már nagyon mérges voltam, mivel nagy volt a forgalom és folyamatosan helyette kellett az összes beszélgetést lefolytatnom, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy 2 ember helyett dolgoztam. Nem igazán látom át, hogy ez ilyen módon hogy fog folytatódni.
Emellett kaptunk egy új szobatársat is, aki szintén kínai és szintén alig beszél angolul, úgyhogy gyakorlatilag nem is beszélek vele. Ennek kifejezetten örülök, mert számomra mindig is a kínai volt az a nyelv, aminek a hangzása kifejezetten nem tetszik. Most meg már szinte napi 24 órában hallgathatom...
Az előző heti szabadnapunkon elmentünk kirándulni a Canyonba lefelé, lementünk körül-belül a feléig, majd vissza. Ez 7 órát vett igénybe, a legrosszabb a folyamatosan tűző nap volt és utána 3 napig borzasztó izomlázas voltam, a szobatársam meg folyamatosan kinevetett, mert viccesen jártam emiatt. A kirándulásról is majd mindenképp írok és felrakok egy-két képet, amit készítettünk.
Azt hiszem mára ennyi, de megpróbálok a héten írni még dolgokat, mert nagyon sok dolog van már a fejemben.